2009. november 17., kedd
ha jerofejev
lennék, tuti beleírnám a lélekenciklopédiámba a kökit. mert múltkor is, még nincs egy hete, hogy a nagy nyugatra megyek ferihegynek és erre tessék. ott az a félig lebombázott, régen olyan nagyszerűhely, ahol van pizza, hentes meg ábécé az éhes hazaérkezőknek. mára meg már még a mozgólépcső se maradt meg, így a tocsogó vér kénytelen a rácsos manuális lépcsőn csordogálni lefele. a bácsi felé az alján, aki ücsörög bánatos, de morcos képpe már majdnem a járdaszegély szintjén. mindjárt jön a mentő szirénája is. addig viszont a 3-4 körbeálló közé keveredik valami kölök is gitárral, hogy megadja az igazi hangulatot. persze ez még így is alig valami, többség csak megy lefele, kifele a felüljáró alá, mert ott nem esik az eső cserébe viszont jön a busz.
pite :: 8:54 ::
Főoldalra ajánlom !
Te lehetsz az első kommentelő!
csak akkor jelenik meg, ha regisztrálva szólsz. amúgy várnod kell, míg jóváhagyom, mert sok a spam. köszi.
ez a legalja.
